1. Pontos felmérés arról, hogy mi történt 1951 után, azaz hogyan valósult meg az ÁEH egyházzsugorító programja, van e ennek ma is megmutatkozó hatása, lehet e tenni valamit, ami ellenkező irányú, azaz növekedést munkáló program lehetne?
– Mely anyaegyházközségek szűntek meg, mikor és milyen körülmények között, vagy degradálódtak misszióivá?
– Mennyi olyan parókus lelkipásztor van, aki társegyházközségekben végzi a szolgálatát? (Lista az összevonásokról)
– Mely társegyházközségek lettek potenciálisan szórvánnyá, vagy szűntek meg teljesen? (megszűnés alatt értve az istentiszteletek teljes elhagyását)
– Mely helyeken létesült új egyházközség, és átalakult e misszióiból presbitériummal rendelkező önálló anyaegyházközséggé?
A felmérést országosan kellene készíteni, az egyházmegyei missziói előadók segítségével.
2. A belmissziós munkaágak szerinti felmérés arról, hogy
– Milyen evangélizációs munka folyt gyülekezetinkben? A gyülekezet hívő tagjai mennyire veszik ki a részüket az evangélizáció mozgalmi tennivalóiból? Illetve arról, hogy vajon miért erőtlenedett meg az a szolgálat?
– Hol és milyen módon tértek meg emberek hazánkban, milyen közösség tartja bennük a „Lelket” ? Ismeretem szerint, a különböző táborokban és konferenciákon, csendesnapokon és evangélizációkon évente, szerényszámítások szerint is 2-300 lélekről lehet szó, ami az utóbbi 20 évben 4-6000 megtért ember. Ez bizony ébredés, ám nem látjuk őket egy táborban. Miért?
– A hívő emberek mentő missziós munkája milyen intézményrendszert hozott létre? Milyen missziós egyesületek, mozgalmak támadtak és azok milyen tevékenységet folytattak az utóbbi években?
– A bibliaórák, bibliaiskolák felveszik e a hitre jutottakat és felkészítik e szolgálatra?
– Milyen logisztikai háttere van a missziói munkának?
3. A gyermek és ifjúsági missziós munka milyen gyülekezetközi összefogásokat kíván?
2010 jan. 17. Kispest, Ablonczy Zsolt lelkipásztor