Nem a láthatókra, hanem a láthatatlanokra nézünk!

1. Világosság a szívben           

Igetanulmány: 2Kor. 4, 5-6.

Van e bennünk világosság? „Ha azért a benned lévő világosság sötétség, mekkora akkor a sötétség?” (Mt 6,23) mondja Jézus Krisztus a Hegyi Beszédben. Igen,csak sötétség ne legyen mert félelmetes, hogy a rosszakaratúak szándékai mögött, illetve az ostobák fejében van a sötétség,. Egyik, szép énekünkben valljuk: „A bűn sötétben tévelyeg és bajba dönt vakon” (467. Dicséret) Ha mindazzal együtt, amit elménkben (tanultságunkban), és szándékainkban (jóra törekvéseinkben) hordozunk Jézus Krisztus sötétben lévőknek lát bennünket, akkor még időben meg kell ijednünk attól, ami bennünk van, mert a sötétség vége a teljes romlás. Isten, mentő szeretetből világosságot támasztott az emberiség besötétedő sorsa végzetének elkerülésére. A világosság vége pedig a gyógyulás, öröm, üdvösség. Mindkettő tehát, a sötétség is és a világosság is, egyaránt magában hordozza a végeredményt; az örök kárhozatot, illetve az örök üdvösséget.

Eltekintve attól, hogy Jézus Krisztus milyennek látja a bennünk lévő világosságot, meg kell azt is kérdezni magunktól, hogy honnan szereztük azt, amink e tekintetben van? Kik a tanítóink, honnan vettük az információkat, amelyek megszilárdultak bennünk? Nemde rossz szándékú, félrevezető tévtanítás, vagy emberei materialista okoskodás, esetleg a saját önzésünk, vagy ellenkezőleg a bibliai felfedezések, hívő lelkipásztorunk, hitre jutott elkötelezett gyülekezeti személyek és tanítók adják mai meggyőződésünk alapját? Jó, vagy gonosz szándék, világosság vagy sötétség vezérelt bennünket az eddigiekben?

Az igénk ma arra tanít: Ő gyújtott világosságot a mi szívünkben! Istennél van a fény, az igaz ismeret, a jóra igyekvő döntésre nézve az eligazítás. Pál Athénben az Areopáguson azt mondta: A tudatlanság idejét elnézve Isten azt ajánlja, hogy mindenki térjen meg a felismert igazsághoz. A megtérést úgy mutatja be, mint a valós tényekhez igazodást. Aki nem tér meg az élő Isten által kijelentett Megváltóban adott szabadulás útjára, annak fölösleges bármilyen információt adni, ostoba marad, a hozzá szóló igék falra hányt, lepergő borsóhoz hasonlóak.

A világosság gyújtása azért történt, hogy a Názáreti Jézusban ragyogó dicsőséges fények bejussanak a szívünkbe és így magunkat szolgálatára adjuk. Önként és dalolva, mert benne, üzeneteiben megnyílt a mennyország ajtaja, amin átléphet az ajtó előtt álló. Kinn is maradhat, ha nem elég meggyőző erejű a késztetés, de annak a kinn maradás a vége. Az a hazugság, hogy kinn is minden rendben van, Isten nélkül is lehet üdvözülni hazug álmodozás. Szükséges, hogy a Szentírás szerint reformált, hitvallásos krisztushit tőle származzék. Minden más eredet a jövőbeli kockázatot hordja magában.

Abban az időben a világosság azok szívében, akikben a Krisztus élni kezdett, akik aztán magukkal vitték missziói útjaik során, eljutott sok, sötét, elhagyott, kétségek között, a sűrű homály zavarában már reményt vesztett emberhez, s ott, ahol megjelent a történelemben, a mohácsi vész utáni Magyarországon is, örömöt és talpra állást hozó jövőt munkált.

V e t í t é s: Készülj Istened elé

Dokumentumfilm Zimányi József kárpátaljai lp. „Gulág” fogságáról

Nem a láthatókra, hanem a láthatatlanokra nézünk!

május 27,péntek

 

2. Cserépedénybe tett  kincs

Igetanulmány: 2Kor 4, 7-12

 

A hitre jutottak törékenysége az alkalmatlanságokban, a sérülékenységben és a megkísérthetőségben mutatkozik meg. Istennek tetszett olyan emberi közvetítőkre bízni az evangéliumot, akiknek a törékenysége nemhogy akadályozná, hanem éppen ellenkezőleg segíti az evangélium továbbadását. Az Ő titka így ragyog: kegyelme útján adja a szabadítást és nem emberi teljesítmény által.

Az ellenség mindent megtesz azért, hogy a törékeny edény össze is törjön. Nyomorgatás (megszorítások, nyúzás), kétségbe ejtés (a nélkülözés, betegség, szenvedés miatt), üldözés (vad hajsza), tiprás (kiszolgáltatás, fojtogatás) azok az eszközök, amelyekkel megpróbálja megsebesíteni, összetörni, legyőzni Krisztus tanítványait.  A presbiterek, gyülekezeti missziós munkatársak élete és szolgálata is sokszor került a megsemmisítés mezsgyéjére.

Mai törékenységünk a belső gyengeségben, alkalmatlanságban, érdektelenségben és céltalanságban jelentkezik. Elfogynak az aktív hívők és munkatársak, élettelenné válik sok helyen és sokak szívében még a korábban élő reménység is.

A törékenység, mint szenvedésbe taszíthatóság mellett jelen van a törékenység az esendőségben is. A kísértő, a csábítással, saját oldalára fordítással is próbálkozva, sokszor kívánt győzedelmeskedni, a Krisztus evangéliumát semmissé tenni az emberi szívben.

A szívek összeszorulnak, félelmek támadnak, a sors és a család, az otthon és a haza is veszélybe kerül az üldözésekben. Magyarországon az ellenreformáció az evangélikus és református pásztorok és tanítók ellen indított országos hadjáratban volt ilyen, amelynek súlyát mérlegelve az egyháztörténelem az időszakot (1671-81) gyászévtizednek nevezte. Franciaországban, a két milliót meghaladó hugenottát (reformátust), annak ellenére, hogy számtalan béke köttetett, beszállásolt katonasággal gyötört, gyilkolt, földönfutóvá tett a hatalom. Az Franciaországból másfél évszázad alatt szinte minden bibliás hívőt elűzött a király és a római katolikus klérus.

A reformáció egyik legnagyobb pártfogója Európában Bethlen Gábor erdélyi fejedelem volt. Igéje, amelyben megkapaszkodott, a magyar református címer feliratává is lett: „Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?” (Rm 8, 31) A mai igében ez úgy van megfogalmazva, hogy de, azaz az üldözések ellenére Isten megtartotta övéit a hitben.

Megmagyarázhatatlan módon a Krisztus élete, hatalma és lényege a mi kereszthordó türelmünkben válik láthatóvá. Ha nem lenne törékeny cserépedényben a fény, annak az erőnek, amely a szabadítást elhozza, a nagy volta homályban maradna, vagy egyesek maguknak tulajdoníthatnák. A törékeny cserépedény átéli a Megtartó szeretetét, törődését, megőrzését és ölelését éppen azért mert törékeny és rászorult a megtartatásra.

Munkálkodik tehát a halál bennünk, de, hogy eljusson az élet szabadítása azokhoz, akiket szolgálatunk célpontjaként Isten ránk bízott, alkalmatlanságunk ellenére is, bennünk és velünk is, győzni fog Urunk!

 

Vetítés: Sárospatak, a bujdosó kollégium, dokumentumfilm az 1951. évi bezárásról

 

 

 

Nem a láthatókra, hanem a láthatatlanokra nézünk

május 28. szombat

 

 

3. Hiszünk, azért szólunk

Igetanulmány: 2Kor 4, 13-15

 

A hit, mint világosság, támad, megvilágosítja az addig érthetetlen dolgokat, és vallomássá lesz arról, amit megismertünk. Ez a hitvallás. Amikor Jézus Krisztus megkérdezi a tanítványokat:  Kinek mondanak az emberek engem? A válaszok nagyon homályosak; egy a próféták közül, Illés, vagy Keresztelő János, aki feltámadott benned. És ti? Ti kinek mondotok engem? Péter válaszol: Te vagy a Krisztus! (Mt 16, 16) Ez az apostoli ős-hitvallás: Hiszem, hogy Jézus Krisztus Isten Fia Megváltó. Hasonlóan Pál is kimondja az evangéliumot, amelyet eszébe juttat hallgatóinak, amely által üdvözülnek is: „Krisztus meghalt a mi bűneikért az írások szerint, és hogy eltemettetett, és hogy feltámadott a harmadik napon az írások szerint” (1Kor 15, 3-4), és a maga hitének forrásaként megemlíti: „legutószor pedig, mindenek között mint egy idétlennek, nekem is megjelent” (1Kor 15,8)

Hogyan lesz a hitre ébredésünkből igehirdetés? Mondhatnánk, hogy az igehirdetés lelkipásztori feladat. A lelkészek tanulmányaikkal felkészült homilétaként adják tovább a prédikációban Isten üzenetét. Mondhatnánk azt is, hogy ez szent feladat, hogy Mózes nem tud szólni, hogy Ézsaiásnak szüksége van az ajkai megtisztítására, hogy Jeremiás azt mondja még ifjú ehhez, de alapjában véve a cserépedényben égő mécsvilág a lényeg, a többi, ami emberi, nem igazán fontos. Elhiszem, hogy Isten az Úr, hogy Ő egyedül, kegyelmében hordozva adja az üdvösséget. Engedelmeskedem, mert tudom, hogy ez lesz a legjobb nekem és enyéimnek. A hit szólal meg, és a hitből lesz hit más szívében is.

Mit hisz egy hívő ember Istenről? Az egyház tanítása, vagy a saját elgondolása szerint mond valamit. Tanulni kellene a hitet? Kitől? Az egyháztól? Vagy magamtól kell tudnom, amit tudok a Mindenhatóról? Hogyan lett, támadt az általam hirdetett igazság Róla? Azt mondja az ige: „A hit hallásból van, a hallás pedig Isten igéje által” (Rm 10,17) és, hogy „Tetszett az Istennek , hogy az igehirdetés bolondsága által tartsa meg a hívőket” (1Kor 1,21/b)

A szolgálat célját az elhívó maga határozta meg: „Mert minden tiérettetek van, hogy a kegyelem sokasodva, sokak által a hálaadást bőségessé tegye!” (2Kor 4,15) A hit Isten kegyelméről, bocsánatáról szól, s arról, aki megbocsát. A hit tehát nem más, mint Isten kegyelmes elengedésének tudomásul vétele és elfogadása. A legilletékesebb, sőt az egyetlen illetékes a szabadításra nézve a Názáreti Jézus, a Megtartó! Az evangélium által megérintett boldog szívek sokaságának társasága a hívők közössége a földön, az egyház. A közösség, amelyben a született gyermekek hitre juthatnak, neveltetést kapnak a Szentírásban, közösséget nyernek az úrvacsora sákramentumában.

Az Isten dicsőségére történik mindez, és attól dicsőséges, hogy minden felett álló, tökéletes az üdvözítés Jézus Krisztusban. A hitre jutott hívő apostolok (presbiterek) szava által épül hitre a gyülekezet.

 

E v a n g é l i z á c i ó
Kassai Református Gyülekezet
2011 május 26-29 között három este és egy vasárnap
igehirdető: Ablonczy Zsolt a Bp Kispest Központi Gyülekezet lelkipásztora.

Nem a láthatókra, hanem a láthatatlanokra nézünk!

Május 26. csütörtök

 

You may also like...

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük