Isten kezében

Igehirdetési vázlat 2004 december 31, Ó Év esti istentiszteletre

Ablonczy Zsolt, Kispest

 

Textus: Dániel 5, 25-28

 Isten kezében

Kortörténeti háttér:

Isten népe, Isten döntése következtében elveszett, Kr.e. 598-ban először, majd 587-ben ismételten miután Nebukadneccár Babilon uralkodó Asszíriát eltörölte a színről s birodalma alá hajtotta a kis népeket is, Jeruzsálemet elfoglalta, a királyt és a nép vezetőit s magát a nép javát is elhurcolta Babilonba, mögöttük a lerombolt város. A fogságban a hazájától mintegy 1500 km-re letelepített nép élhetett, bizonyos szabadságban őrizhette hagyományait, de a vallási élet lehetőségét szimbolizáló templomi kultusz nélkül. Az elhurcoltak között találni Dánielt is, aki prófétai látásaival, odaszentelt életével Isten népe vigasztalása, az idegen nép és király számára Isten üzeneteinek tolmácsolója volt.

Bélsaccar Nebukadneccár utódjaként nem tisztelte a zsidóktól elrablott templomi eszközöket s azokat megalázási szándékkal tivornyái alkalmával kérkedve használta. A babiloni birodalom összeomlását Isten egy ilyen tivornyán jelentette be a falra író titokzatos kéz írásával. Aznap éjjel a méd-perzsa sereg elfoglalta az országot. A zsidó nép fogságának megváltozásáról nincs említés.

 

Exegésis:

A falra írt szöveg:

MENE  MENE  TEKEL  UPARSZIN

MENE  = mína  ( aranypénz ), ami azt is jelenti = számba venni, számon tartani

TEKEL  = sékel  ( aranypénz, a mína 1/50 -ed része ),

ám azt is jelenti  =  megmérni, kideríteni az értékét, méregetni

PERESZ  = félpénz  ( fillér, jelentéktelen, értékét vesztett ),

ezzel együtt azt is jelenti = szétszórni, elosztani, ( kidobni az ablakon)

Az egyre csökkenő értékeket jelző írást a király tudósai nem tudták megfejteni. Dániel azonban értette és nem is rejtette véka alá az üzenetet: az Isten kezében eszközként egykor jól használt, mára értéktelenné váló babiloni király és népe sorsa eldőlt, pusztulása gyorsan bekövetkezik.

 

Az üzenet,  és a magyarázat vázlata:

 

Isten tulajdona az ember, és az emberi élet színtere, a történelem is. Akaratát figyelembe venni, Őt szeretni és tisztelni, kegyelmében élni üdvösség, tőle elszakadni, Őt semmibe venni veszedelmes elszegényedés és tönkremenetel, kárhozat.

 

1.) Isten szereti a maga tulajdonát, számon tartja értékeit. Ilyen érték egyházunk, gyülekezetünk, a hívő emberek közössége, a nekik adott kegyelemben megtisztuló új élet, az elhívás mellé adott erő, Szentlelke ajándékai, jelenléte, az élő ige, Jézus Krisztus a szívünkben.

Ő minden értéket, amit kiosztott számon tart és figyelemmel kísér. A gazda szeme hizlalja a jószágot, mondja a magyar ember. Nem csupán hizlalja, hanem törődik értékének növekedésével, a céljainak megfelelő felkészítésével és használhatóságával. Isten befektetése a teremtés ezernyi csodája által ma is rendkívüli módon működő világegyetem és  világ megtartására odaadott egyszülött Fiú, a benne adott kegyelem áradása, a feltámadott Názáreti Jézus jelenléte, mindaz a tapasztalat, amit övéi átélhettek Szent Lelke által.

Azért ismétli meg a „MENE” kifejezést a kéz, mert ez a számontartás nem csökkent, sőt mindaz ami következik, ebből, a tulajdonáért féltő szeretettel harcoló odafigyelésből származik.

 

2.) A keleti piacokon még ma is látható a zsinórmérték. A szövetet, méterre kínált árút a bölcs kereskedő nem kurtítja meg, inkább hozzátesz a vevő megelégítésére. Ha a vevő azt veszi észre, hogy nincs meg az árú egy része amit kifizetett, joggal reklamálhat.

Isten látja hiányosságainkat. A megkurtított mértékkel nyújtott szeretetet, hűséget, békességet, irgalmasságot, igazságot és igazmondást. Lám, mai népe átértelmezi a tíz parancsolatot és Jézus Krisztus igéit, fellazult erkölcsét tisztának mutatja, csalását rejtő szándékkal fedezni próbálja.

Belsazár értékvesztett uralkodó lett. A király dolga a népéről való gondviselés, az értékek védelme, a rend megőrzése, a jog biztosítása, a nép jóléte. A laza erkölcsű királyi hatalom célját tévesztette. A keresztyén gyülekezet Isten jelenlétének következményeként az élő víz forrásának, a forrás környezetében zöldellő és jó gyümölcsöt termő fák kertjének a letéteményese, só és világosság, hegyen épített város.

A megmérés eredménye nem néhány centis eltérés méterenként. Miért vagyunk megelégedve mégis, kérkedő módon? A szent dolgok elveszítik szívünk tiszteletét.  A közönséges keresztyén egyház a szó pejoratív értelmében is közönségessé tette vallásgyakorlatát. Elszálló, üres szóvá lett az evangélium, már le sem vesszük a sarunkat mikor Istent keressük.

 

3.) Megrendülünk, amikor a prófétai szó beteljesüléseként szétszórt zsidó nép sorsára gondolunk. A hívő számára kétségbe ejtő Jeruzsálem Kr.e 587-ben bekövetkezett elpusztulása. Megszűnt a kegyesség évszázados gyakorlata, Isten vette el népétől, mert értéktelenné vált, a hazugság színterévé lett.

Bélsaccár király pusztulása nem egyedülálló a történelemben. A 20. század végén széthullott a szovjet birodalom is, éppen úgy, mint előtte a német nemzetiszocializmus. Ez megelégedéssel tölt el bennünket. Nagyobb a megrendülésünk egy romos, használaton kívüli baranyai református templomban és az egyházunk térképén megkezdődött fehér foltosodás láttán.

Van, aki azt hirdeti: Isten nem hagyja el az övéit, Ő hű marad! Ez igaz, de a könnyelmű, istenfélelem nélküli, kihívóan Istentől elfordult ember bizodalma csaló ábránd az ige szavának figyelmeztetésével szemben. ( Jeremiás 7, 4 )

Mi lenne velünk Biblia, gyülekezet, igehirdetés, imaközösség és sákramentumok nélkül? Ha elvenne Isten tőlünk mindent, amit még a leghaszontalanabbak is igyekeznek megtartani egy esetleges megtérés, a mennybe való kapaszkodás lehetőségeként? Bizony kiüresedne a lelkünk, a reménységeink, a tisztességünknek alapjai, elszóródnánk. Ne legyen így!

A történelem Ura sohasem azért szólt és szól, hogy elveszítsen, hanem azért, hogy megmentsen, bűnbocsánatot és örök üdvösséget adjon. Ezért a szétszórt, értékét vesztett emberiségben Istennek Fia a világ kezdetétől annak végéig Igéje és Szentlelke által, az igaz hit egységében magának egy kiválasztott gyülekezetet gyűjt egybe, azt oltalmazza és megőrzi, amely gyülekezetnek én is tagja lehetek. ( HK 54.) Igaz nem úgy mint érdemes Fiú, hanem béresei közül egynek kéredzkedhetek hozzá, s alázatos visszatéréssel  lehetek ismét részese udvarházának. (Lk 15, 19)