Evangélizáció – Kispest-Rózsatér 2013 március péntek– Ablonczy Zsolt

5. Öröm az üdvösségben

Március 8, péntek este 18.00 óra:

A győzelmet aratók jutalma; öröm az üdvösségben
A Megöletett Bárány megosztja velem a diadalát
Ige: Lk 10, 17-20.  „még az ördögök is engednek nekünk! … a neveitek fel vannak írva”

Kedves Testvérek!
Elérkeztünk az utolsó evangélizációs estéhez. Mind az öt esti, mind a vasárnap délelőtti istentisztelet egyik célja az is, hogy úrvacsorai előkészítőként, a Lélek által, titokzatos, Isten kegyelme által működő szeretetközösségbe vezessenek bennünket, mintegy a hit harcának szépségeként beáradjon az életünkbe az Ő győzelmének diadala, amelyet megoszt velünk.
Igen minden harc vagy eléri a kitűzött célt és győzelemmel zárul, vagy folyamatos, értelmetlen küszködés, mint a borsó falra hányása, s sajnos jellemzően legtöbbször sikertelenül, kudarccal zárulnak a megkezdett viaskodások. Ma a hit harcának szép voltát az utolsó nézőpontból szeretném megvilágítani; azaz értsük meg, töltse el a szívünket annak a reménysége, hogy a krisztushit győzelme diadalmas, és hogy a hit harca szépségéhez a győzelem diadala is szorosan hozzá tartozik. Szép a hívők közösségének szent, elkötelezett tábora, tündököl a szívben hozott legigazabb döntés Jézus Krisztus mellett, rendkívüli a lelki Kánaán meghódításával együtt járó meggazdagodás, az életét odaadó Krisztus áldozatát példaként követő kereszthordozás, amelyben gyönyörködik Isten, de a legszebb a célba érkezők diadalma.
A Szentírás legizgalmasabb történeteinek egyike a Jákób tusakodása a Jabbók révénél. (1Móz 32,21-28) Jákób már több mint két évtizedet töltött idegenben, távol szüleitől és testvérétől, mivel Isten áldása vele volt igen meggyarapodott, szép és szeretett feleségei, szépszámú gyermekei, szolgahada és nyájai gazdag nomád családfővé, uralkodóvá tették, mégis elébe kellett nézzen a megcsalt testvérével való találkozásnak, hogy birtokba vehesse örökségét, Amely elvehetetlenül övé volt, s mégse. Miután minden nyáját, családját átküldte, maga szorongva, egyedül töltötte az éjszakát. Bírkózott, Valaki küzdött vele annyira, hogy még a csípő csontja is kificamodott a helyéből. A csaló Jákób új nevet kapott Izrael, mert küzdött Istennel és emberekkel és győzött.
Annak ellenére diadal a harc vége, hogy reggel sántítva kel át a réven. Már nem a csaló, szorongó lelkű Jákób, hanem a győzelmes Izráel megy, hogy elfoglalhassa örökségét. Izráel azt jelenti: Uralkodik Isten. Az ígéret beteljesedőben van: Ábrahám leszármazottai; Izrael népe az Isten uralmának a bizonyságtévői, győzelmet hordozók, hasonlóképpen a „lelki Izrael” népeként Jézus Krisztus követői. A keresztfán a Názáreti Jézus elkiáltotta magát:  E l v é g e z t e t e t t !  Az alul maradás, kereszthalál, elhagyatottság, sír ellenére is uralkodik az Úr, az irgalmasságot szerető kegyelmes Isten.
A hit harcának diadala emberi gondolkodásra nézve ambivalens tartalmat hordoz: legyőzve diadalmas. Úgy mondja ezt az első század végi János apostol a Jelenések látomásában, hogy „Méltó a megöletett Bárány” (Jel 5, 12). A világ sorsát illetően drámai a halálba zárt emberi történelem bepecsételt látomása, amelyet senki sem volt méltó felnyitni. Hát semmi esély nincs az üdvösségre? Ami a pecsétek bontásával kitárul nem más, mint a kificamodott csípőcsontú, bicegő Jákób.
Ma kaptam egy levelet a Jézus hívő zsidók körlevelével, amelyben egy beszélgetés keretében mondja el valaki, hogy az a kritika, hogy a zsidók megölték Jézus Krisztust nem illetheti a zsidóságot, mert Krisztus keresztjét azok is ácsolták, akik ma keresztyénnek nevezik magukat, hiszen az ő bűneik is részesek a keresztben, nincsen tehát dicsekedése senkinek e kérdésben. A megöletett Bárány valamennyi (zsidó és nem zsidó) ember sorsáért hordozta az ítélet súlyát.
2010 pünkösdkor édesapánk már túl volt néhány súlyos helyzeten, kórházi kezelésen, eszméletvesztés, fulladás ott járt körülötte. A családból a lelkipásztorokkal összegyűlve úrvacsorás házi istentiszteletet tartottunk Paliéknál, Apukánk teljes figyelmével értette az igét, amit most is felolvastam a Lukács Evangéliuma 10, 17-20-ból. Érdekes szituációt tár elénk az ige:
A tanítványok, a kiküldött 70 tanítvány beszámolt az eredményeikről, „még az ördögök is engedtek nekünk” dicsekedtek. Gazdag diadal, pedig olyan szorongva mentünk. Ki fog hallgatni ránk? A Názáreti Jézust az írástudók már besározták vádjaikkal a nép előtt, lehet, hogy el fognak üldözni bennünket? De győzelem: még az ördögök is engedtek nekünk a Te neved által.
Olyan sok minden történt velünk, a mi életünk is tele van dicsekedésre méltó győzelmekkel. A hit hőseivel harcoltunk együtt, Isten népe a totális diktatúra idején is tartotta az evangélizációkat, tértek meg emberek, élt a Bethánia Szövetség Rózsatéren is, de azóta is, velem is. Az MRE országos missziós szolgálatában, a médiában, Refisz, CE konferenciákon, a Kárpát medencei szolgálatban, Erdélyben és Kárpátalján, Felvidéken és Délvidéken: még az ördögök is engedtek nekünk. Édesapánk, aki a betániás kapcsolatok miatt marginális helyzetbe került egyik kitünteést a másik után nyerte, aranydiploma Sárospatakon, doktorrá fogadás a Ráday Kollégiumban, kispesti aranygyűrűs díszpolgárság, fogadás az Országházban, lovagkereszt kitüntetés, új templom és gyülekezeti ház, óvoda, iskola és öregotthon, kéziratok melyek már a fiók mélyén pihentek egyik a másik után megjelent, nagy család, ma már pont 130-an vagyunk, milyen győzelem, diadal. Apukánk pedig boldog kacajjal mondta Jézussal együtt; de ne azon örvendjetek, hogy még az ördögök is engednek nékünk, hanem azon, hogy a ti nevetek fel vannak írva a mennyben. Ez a nagy dolog, ez a győzedelem.
Tegyen meg mindenki minden tőle megtehetőt ebben a hit szép harcában. A krisztushit harca különbözik minden más harctól, azért nevezi szépnek Pál, mert Isten gyönyörködik a megöletett Bárány győzelmében, hogy áldozatával üdvösségbe viszi a harcukban csípő-ficamodott népét.

You may also like...

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük