Evangélizáció – Kispest-Rózsatér 2013 március szerda – Ablonczy Zsolt
3. Rendkívüli felfedezések
Március 6, szerda este 18.00 óra:
Örömteli felkészülés, rendkívüli felfedezések a hit növekedésében
Isten titkai megnyílnak előttem, ajándékokkal ruház fel
Ige: Józs 1, 2-3 „Minden talpalatnyi földet, amelyet talpad érint: neked adtam!”
– Az a reménységem, hogy az eddig elhangzott üzenetekből kiderült a hit harcának szépségeiről két fontos dolog.
Az egyik az a szépség, hogy a szívben, a szabadító Jézus Krisztus iránt ébredt bizalom a hívők közösségéhez igazgatja a hitre jutottat. Miközben azonban a Krisztus táborába igyekezve keresi a gyülekezetet, kérdések vetődnek fel: Vajon tényleg krisztusi e az a tábor ahová csatlakoztam. Csalódások érhetik, míg betöltheti a szívét a közösség iránti bizalom. Amíg megtalálja a helyét, és a hívők közösségét Isten szent népének érezheti, amelyhez tartozni kívánt, lelkében küzdelem folyik, a hit szép harca. Minden sallang, sár és szeplő, és a rárakódott salak a közösséghez tartozás ellen befolyásolja a vágyódót. Melyikünk az, aki még sohasem keresett volna igazabb, szentebb, elkötelezettebb közösséget. A hit nemes harcának szépségéhez tartozik, hogy a szív a megbocsátásban, elfogadásban osztozva egyé lesz a Krisztus test közösségével.
A második szépség a hit harcában az igaz döntés szépsége. A krisztushit mindig igaz döntést kíván amikor az ige üzenete megszólítja. Életre szóló, és kicsi dolgokban is, hogy megerősített legyen az igazság által a lélek; jól döntöttem, ezt kell tennem, ennek van értelme és szép jövője számomra. A bűnös rontások szorongató kietlenségéből, azzal a reménységgel, hogy van szabadulás, meghozott igaz döntés nemes harca nélkül nem lehetek Isten gyermeke.
A mai estén az evangélizáció célja az, hogy ki-ki nagy bátorságot merítve fogjon hozzá az előtte lévő küzdő tér birtokbavételéhez, induljon el újra, szerezzen tapasztalatot Isten szeretetének, országa kiteljesedésének, tervei megismerésének, vigasztalásainak és ígéreteinek megismerésében.
Kedves Testvérek ! A Kánaán földjének birtokbavétele; honfoglalás. A korábban 40 éven át vándorló nép hazát foglal el, mint annyi más nemzet is a későbbi időkben, szerte a földön. A birtokbavétel nem megy magától és könnyedén. Isten azt mondja Józsuénak, hogy induljon és abban a bizalomban, hogy Isten előkészítette, tegye rá a talpát a földre, és minden talpalatnyi földet megszerezhet. Amely földre nem teszi a lábát az nem lesz az övé.
Az előttünk lévő elfoglalni való terület nem más, mint az Isten gyermekeinek adott ígéret szerint Isten Országa, a Kánaán földje. A vele való kapcsolat, a tőle nekünk adott feladatokban való munkálkodás, az ő szent rendjében való életünk berendezkedése stb, ez a mi Kánaánunk. Ezt a Kánaánt kell birtokba vennünk, lépésről lépésre megtalálnunk, felfedeznünk, kiaknáznunk a benne adott gazdagságot, s ahogy fedezzük fel, úgy szaporodnak tapasztalataink. Az ébredt bizalom (hit) engedelmességre vezet az ismeretlen területeken, s aztán megerősödik a felfedezett gazdagságban. A felfedező, lépésenként birtokba vevő szent cselekvések, napi küzdelmet, bátorságot, az igéretek iránti bizalmat kívánnak meg. Ez a hit harca, amelynek szép gazdagsága lépésről lépésre növekszik és boldog megerősítése a reménységben hordozott ígéreteknek. Igaz döntést hoztam a szívemben, eltölt örömmel a kegyelmezettek boldogsága, betölt a megajándékozottság megelégedése, csordultig van a poharam. Isten szeret engem és megújítottként elfogadott gyermekének. Már ez is a hit szép harcának öröme volt, de mi lesz ezután?
Meg merem kockáztatni azt a kijelentést, hogy a legtöbb hitre jutott ember, megrekedve a hitre jutás szent állapotában, a kegyelemre találás örömében, ezt az állapotot igyekszik megtartani, s nem jut tovább. Mintha Józsué azt gondolta volna, hogy itt is jó a Sínai pusztában, a Széir mezején, vagy a Moáb hegyein és dombjain. Valóban tejjel, mézzel folyó Kánaán az ígéret földje? Netalán nem széltől fújt és kavart felhő illúziók álomvilága? A krisztushitben lét boldogságával kecsegtet, mint illúzióval és azután a fogcsikorgatva elviselt vereségek valóságában kell józanodnunk?
Szeretettel hirdetem mindenkinek, hogy a megtért szív boldogsága, a remény ébredése minden hitre jutott embernek csak a kezdet, a folytatás a hívő életforma, szolgálat, tapasztalatok sokasága követi, éppen úgy, mint a kicsi mustármag amely nagy fává növekedik, vagy az elvezett gabonamag, amelyből termés származik 30, 60, vagy 100 annyi.
Három területre szeretném felhívni a figyelmet a honfoglalást illetően:
1. Ismerd meg és foglald el a bibliai igék üzeneteinek titkait, a kijelentések összefüggéseit, igazságait, Isten akaratát, fedezd fel a Názáreti Jézusban a Messiás Krisztust és az Ő szabadítását, megtartását. (Biblia iskola) A legtöbb ember, még a nem hívők is azt gondolják, hogy ők mindent tudnak és ismernek Istenről, és mondanak ki tudja honnan vett vélekedéseket, s a kijelentést semmibe veszik. Isten a Szentlélek által az igéből ismerhető meg. Kösd össze a megismerésedet a Biblia kijelentésével. Ne változtasd meg, ne vedd semmibe, mert akkor eltévedsz. Aki bizalommal figyel, annak kinyílnak még a legrejtettebb titkok is.
2. Vedd birtokba a krisztushitből származó szent cselekvések területeit. (kegyesség, egyéni és közösségi kapcsolatok, szolgálat). Lépj rá bátran erre a területre újabb és újabb talpalatnyira tedd rá a lábad. De vigyázz, Ő rejtve figyeli mit adsz oda, miért és hogyan szólítod meg Őt, valóságos e a hűséged és szereteted a diakóniában. (havi, pénteki imaéjszakák, bibliaórák, csendesnapok stb)
3. Kérd el a személyes életedre szabott belső elhívást, megbízatást, küldetést, szolgálati területet, és várd meg türelemmel a külső elhívás közösségi megbízását. (saját feladatok a Krisztus testben) A kegyelmi ajándékok más-más feladatra adatnak, apostol, próféta, tanító, megfoghatatlan erő, gyógyító orvos, gyámolítás, kormányzás, nyelvek nemei (1.Kor 12, 28). A személyes, belső elhívást (vocatio interna) a közösség külső megbízása (vocatio externa) igazolja vissza.
Ne félj tehát, hogy vajon az eddig bejáratlan ismeretlen (Kánaán földjén) területek milyen próbatételek, harcok elé állítanak, mit „kell” odaadnod érte. A hitben meggyökerezés és növekedés, a kegyességben és szolgálatokban szerzett tapasztalatok gazdagsága (szépsége) fogják vissza igazolni a megharcolt honfoglalást.
