Előtanulmány egy új missziói stratégia felállításához

I. Megfontolandók

 

 

1.)  Az egyház jövője elleni megegyezés terhe

 

Érdekes folyamat szemlélői és értetlen megfigyelői lehettünk annak, hogy a közép-kelet európai térségben az utóbbi évtizedekben számtalan missziós társaság kezdte meg a működését abban a hitben, hogy az evangélium világtérképén ezek az országok fehér folttá lettek a kommunista diktatura alatt.

A legszentebb szándékkal jöttek. Jöttek, mert Isten Lelke indította őket, hallották, hogy az ateizmus diktatúrája véget ért, azt gondolták, hogy itt az emberek mind hitetlenek, nem ismerik az evangéliumot. Talán nem is véletlenül gondolták mindezt. Bizonnyal volt aki elmesélte, hogy itt a keresztyén egyházak vezetői megegyeztek az állami vezetőkkel a hit visszaszorításáról, a missziói küldetés elhagyásáról. Olvasták a nyilatkozatokat, csodálkoztak a teológiai erőfeszítéseken, amellyel az egyházi vezetők a Bibliát felhasználva fojtották vissza a missziós törekvéseket.

Mikor a missziós csoportok ideértek, legnagyobb meglepetésükre az itteni egyháziaktól azt hallották: Minden rendben van, majd mi megoldjuk a missziói feladatokat. Rátok semmi szükségünk nincs!

Bizony helyzetünk meglehetősen visszás, az Isten ellenes megegyezések terhe nem múlik el könnyedén. 1947-ben a politikai hatalomra  Rákosi Mátyás került, aki 1948 október 7-én, diktátumként aláíratta azt a szégyenletes egyezményt, amely lemondott az iskolákról, a földekről a belmissziós egyesületekről stb, és a kommunista párt kezébe tette az egyház igazgatását is. Létrehozta 1951 tavaszán az ÁEH-t (Állami Egyházügyi Hivatalt) és az élére kinevezett villamoskalauz (Kossa István) vezetésével, egyházi emberek bevonásával (Péter János, Finta István, Fekete Sándor stb) kidolgozták az egyházzsugorítás tervét, amely megfelelő lépésekben ütemezte a 20 esztendő alatti likvidálást:

1.)    Diakonissza szervezetek megszüntetése

2.)    Egyházi földek felajánlása

3.)    A kislétszámú gyülekezetek összevonása

4.)    A theologiai akadémiák összevonása

5.)    Egyházkerületek összevonása

Ez a titkosan megalkotott terv még ma is érezteti hatását. Szinte természetesen veszi tudomásul mindenki, hogy a lelkészt eltartani nem tudó gyülekezeteket össze kell vonni. Nos ez a program az egyházzsugorítási terv 3. pontjában nyert megfogalmazást. Azóta a lelkipásztori gondozás alatt lévő református gyülekezetek száma bizonyos területeken ( Baranya, Somogy, Abauj, Borsod, ) felére csökkent a társegyházközségesítéssel, s nem csupán a kislétszámú, hanem nagy gyülekezetek is áldozatul estek.  Egy-egy városban is, ahol két önálló gyülekezet (lelkipásztor, presbitérium) volt egy templommal, jó néhány összevonásra került. Míg a világháború előtt és alatt az 5000 lélekszám feletti gyülekezetek osztását szorgalmazta egyházi vezetésünk, s ez által új gyülekezetek alapultak, templomok épültek, tehát szaporodott a gyülekezetek száma, addig az egyezmény utáni egyházi vezetés az ellenkezőjét tette. A legfurcsább, hogy általában mindenki szívesen egyezett bele. A presbitériumoknak könnyebb lett a teherhordozás, a lelkipásztor megfelelőbb megélhetéshez jutott, az egyházmegye kevesebb parókia gondját hordta. Ám a gyülekezetek gondozására nem jutott annyi idő, ember, mint kellett volna. Szomorú jövőt ígérő folyamat indult meg.

A 40-50-es esztendők nagy ébredési hulláma Vaján, Alcsúton, Balatonszárszón és más evangélizációkon olyan eszköz lett, melyet a gyülekezetek megtartó erejének teremtett az Úr akkor, amikor a gonosz a legnagyobb elszántsággal próbálta elnyomni még a szikráját is. A hitre jutott, felébredt emberek egy része szétszéledt, egy része kisebb evangéliumi csoportokat alakított, legnagyobb része azonban a gyülekezetek munkatársává lett, nem sajnálva magát, a kiszolgáltatottságot, a rosszakaratú megjegyzéseket és a kiközösítést. Ez a magvetés bele került az egyház életébe, s meg is hozta a maga termését. Csodák csodájára oázisok támadtak az élet vizének felfakadó forrásainál.

Meggondolandó, hogy az akkor hitre jutott, az evangélium által akkor megszólított emberek ma már nem élnek, vagy a 80 esztendős kor közelében vannak, tehát várható a kikerülésük gyülekezeteink vérkeringéséből.

Nos, ha volt egyházzsugorítási terv, most indítanunk kell egy egyházépítési tervet! Hogyan szaporodhatnának a gyülekezetek? Hogyan találhatnának lelki otthonra a református gyülekezetekben az emberek, a gyermek, ifjúsági, fiatal házas, családos, időskorú korosztályok hogyan juthatnának hitre, békességre, megvigasztalásra, reményteljes életre? Erre kell a választ megtalálni!

 

 

2. Ellentmondásos folyamatok

 

Hiszem, hogy az elnyomó diktatúrából szabad demokráciába váltó magyar, és a szovjet hatalom alól felszabaduló többi nép számára is a Mindenható Isten adott lehetőséget arra, hogy a legjobb lelkiismeretünk és tőle kapott küldetésünk szerint tegyük meg szolgálatában azt, amit kíván tőlünk. Levette a magyar népről a marxista ideológia megérthetetlen bonyolultsággal ránk szőtt kényszer-filozófiáját. Érdekes, hogy az emberek nem is tudták mit kezdjenek ezzel a szabadsággal.             Bármennyire hihetetlen; az Európához csatlakozásunk a keresztyén egyháztól való elidegenedés irányába tolja társadalmunkat. Gyorsan gazdagodni, szabadon élni minden megkötöttségtől ami kordában tarthatna, minden új élményt kipróbálni és az érdekes kalandokat bejárni lett a megfogalmazott cél. A keresztyén hit visszatartó kontrollja akadályozza a szabadságot. Drog, szabad szerelem, homoszexualitás, pénz, szabad abortusz és eutanázia mind a tolerálandó mássághoz tartozik. Az egyház a maga intézményeivel ne szóljon bele ebbe a szabadságba, ne mondja meg az embereknek, hogy mi a jó és mi a rossz.

Egyszerre lett jelen a szekularizáció felerősödése és a természetfeletti dolgok keresése.  Megfigyelhető tehát két, a szekularizációval szemben ható folyamat. Az egyik, az ideológiai vákuumban megjelenő misztikus, természetfeletti, metafizikai magyarázatok és képviselőik burjánzó feltűnése és hódítása, a másik az a szinte érthetetlen igény, amit a társadalom a keresztyén egyházakkal szemben megfogalmaz, aminek leglátványosabb része az, hogy a 90-es évek elején az általános iskolás korú gyerekek 50%-át beíratták az emberek a hitoktatásra, jóllehet maguk a szülők idegenkednek az egyháztól, templomtól.

A kommunista diktatura ideologiájának kötelező nyomása eltünt. Az itt maradt tömeg bizonytalanná lett, kifutott talpa alól a talaj. Hirtelen meghirdették az ideológia mentes oktatást, társadalmat és intézményrendszert, ám az embereknek a lelke kapaszkodót kívánt. Új félelmek és szorongások jelentek meg, melyek a csillagok állásához, titokzatos belső energiák felszabadításához stb kötötték a sors alakulását. Megjelentek a hinduizmusból eredő New Age képviselői a transcendentális meditáció, agykontroll hirdetői, csodatévő gyógyító erők birtokosai, és megjelent a sajtóban az ezeket magyarázó és értelmező emberek sokasága.

A keresztyén egyház nem volt eléggé felkészülve a megjelenő lelki igény megelégítésére. A titok elmondásában, az egyetlen Isten szeretetének hirdetésében megmaradtak azok a klisék, melyek a szocializmusban már csődöt mondtak, de ez szinte senkit sem érdekelt. Akik pedig hitelesen hirdették volna Jézus Krisztus igéjét, kevesen voltak, és nem állt rendelkezésükre sem megfelelő eszközállomány, sem nem állt mögöttük az egyház közössége.

 

 

3.) Református gyülekezetek ellehetetlenülése

 

Az a jelenség, amelyet „fehér foltosodásnak” nevezhetünk a református gyülekezetek magyarországi térképén szemlélhető. Az anyaegyházközségek, társegyházközségek, missziói egyházközségek, szórványok és református jelenlét nélküli helyiségek különböző jelzéssel vannak ellátva. Ha kezünkben lenne egy olyan térkép, amely 1951-ből való, látnánk a különbségeket. Még gazdagabb megfigyelési lehetőséget adna, ha tíz esztendőnkénti térképeket hasonlíthatnánk össze. ( Szükséges lenne egyházmegyénként elkészítetni, ilyen, a változásokat megjelenítő kimutatást) A „fehér foltosodás általam feltételezett okai:

1.) Az egyházzsugorítási terv rejtett céljának megvalósulása

2.) A vidéki, falusi lakosság elvándorlása, elöregedés

3.) A megfelelő törekvésű, képzett lelkipásztorok hiánya

4.) A gyermek és ifjúsági missziós munka elhanyagolása

5.) Az ébredésben hitre jutott munkatársak elfogyása, elidegenítése

6.) A kérdés iránti érdektelenség egyházunkban

Szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy fordulóponthoz érkeztünk, vagy találunk bevethető forrásokat és munkatársakat, hogy a hűséges elődeink által végzett, Isten megáldotta munka eredménye ne tünjön el végleg, vagy csak sajnálkozó szemlélői vagyunk a romlásnak.

 

 

1991-től, amikor a MRE Zsinati Irodáján missziói osztályvezető lettem több felmérést is készítettünk a gyülekezetek életéről.  Mind a Kateketikai Kérdőiv, összesítő értékelése (megjelent a Református Egyházban 1992-ben), mind a Belmissziói Kérdőiv összesítő értékelése (megjelent a Confessioban 1994-ben) képet ad a gyülekezetekben folyó tevékenységekről.

 

 

 

II. A gyülekezeti istentiszteletek résztvevői.

 

Nézzük meg és hasonlitsuk össze hogy 1990-ben a társadalmi változás kapujában, valamint ma, 2005- ben az egy vasárnapi istentiszteleten, egy templomban jelenlévő  református gyülekezet összetételét. Országos  átlagban, a korcsoportra bontott részvételi arányokat tüntetve fel, keressük, hogy milyen arányeltolódások várhatók a következő 15 évben :

 

Első tábla: Egy gyülekezetre eső résztvevők (gyermek és felnőtt istentisztelet együtt):

1990                  2005                  2020 ?

Átlagos résztvevők száma:                             100 fő              120 fő                60 fő

 

Korosztályra bontva:

01-06 éves korú gyermek                1%     1 fő          1%     1 fő        1%     1 fő

07-14 é. ált.isk. korú gyerm.          11%   11 fő          8%  10 fő      10%     6 fő

15-24 é.középés főisk korú ifjú       3%     3 fő           8% 10 fő       15%     9 fő

25-35 éves korú ifjú                          4%     4 fő          7%     8 fő       33%   20 fő ?

35-45 éves felnőtt                              1%     1 fő          5%     6 fő       30%   18 fő ?

45-55 éves felnőtt                              1%     1 fő          2%     2 fő         8%     5 fő

55-65 éves felnőtt                              3%     3 fő          1%     1 fő          1%     1 fő

65-75 éves felnőtt                            64%   64 fő         7%     8 fő          1%     1 fő

75- év feletti idős                            12%   12 fő        61%   73 fő         1%     0 fő

Összesen:                            100%=100 fő    100%=120 fő     100%= 60 fő ?

 

A harmadik oszlop számai a maximális missziói befektetéssel, esetlegesen elérhető létszámot mutatják, ami vagy megtörténik, vagy az is elúszik, ami van.

Gondoljuk meg, hogy mintegy 950-1050 református templomban tartanak Magyarországon vasárnapi istentiszteletet, s ha beszorozzuk a megfelelő arányokkal

kiderül, hogy az 1.600 000 magát reformátusnak valló lélekből, illetve a 700000 regisztrált református egyháztagból, mely korosztályból, mennyien vesznek részt:

 

Második tábla: Az első tábla ezer gyülekezetre felszorozva adja, hogy valamennyi református gyülekezetben, egy vasárnapon összesen mennyien vettek részt:

 

1990                2004                2020 ?

01-06 évesek                                    1000                1200                  600

07-14 évesek                                   11000               9600                6000

15-24 évesek                                    3000                9600                9000

25-35 évesek                                    4000                8400              19800

35-45 évesek                                    1000                6000              18000

45-55 évesek                                    1000                2400                4800

55-65 évesek                                    3000                1200                  600

65-75 évesek                                   64000               8400                  600

75 év felett                                      12000              73200                  600

összes:                               100000            120000            60000

 

A reformátusok arányában:                    6.25%                7.5%                ?  ( 4%)

A regisztrált ref.ok  arányában:            14.28%             17.15%               ?  ( 8.58%)

A táblázatok világosan mutatják a várható változásokat:

1.) Várható, hogy az istentiszteleteken átlagban, legfeljebb mintegy fele számú lélek vesz részt 15 év múlva, mivel a templomos idősebb réteg eltávozik.

2.) Várható, hogy amely gyülekezetben valamely okból nem volt hathatós gyermek és ifjúsági missziós tevékenység, a gyülekezet elszórványosodik és ha valamely „felső” akarat nem rendelkezik másképp, kihal.

3.) Várható, hogy lesznek gyülekezetek, amelyekben nem vagy alig vesznek részt, és lesznek amelyekben marad, vagy növekszik a létszám, attól függően, hogy a gyermek és ifjúsági korosztályból hányan épülnek be a vasárnapi igehallgatók sorába.

4.) Várható, hogy ahol erős lesz a gyülekezeti élet, ott a fiatal felnőttek lesznek zömmel az igehallgatók és nem az idősek, mint ma.

Mindezek a változások a lelki munka és az egyházi élet átalakulását hozzák  magukkal. Jól érzékelhető, hogy református egyházunk ( de valamennyi keresztyén egyház hasonló cipőben jár) életében rendkívül felértékelődött a gyermek és ifjúsági missziós munka gyülekezet megtartó hatékonysága.

 

 

III. A református hitoktatás és a református iskolák kérdései 

 

A vasárnapi és ünnepi istentiszteleteken résztvevők mellett az utóbbi 20 esztendőben, a hitoktatás és a felekezeti iskolák révén  kerültünk kapcsolatba addig nem regisztrált református családokkal. Ez az új helyzet, a lélekszám arányaiban mérve rendkívüli fejlődésre nyitott ajtót a pártállami diktatura elnyomása után.

A perspektíva könnyen látható, ha megnézzük és összehasonlítjuk az egyházi élet centrumában lévő vasárnapi istentisztelet látogatásában, valamint a hitoktatásban és egyházi iskolákban érintett családok arányait. Azt látjuk, hogy míg a 30-60 közötti korosztály 0.5-1.0%-a, a 60-80 közötti korosztály 10-15%-a érdeklődik istentiszteleteink iránt, addig az általános iskolás korú, reformátusnak keresztelt gyermekek mintegy 30-35%-ban be vannak íratva a hitoktatásra. Ez, bár a 90-es években ennél is kedvezőbb volt az arány, és mára már gyengült a beiratkozási kedv, mégis nagyon komoly dolog.

Isten úgy rendelkezett, hogy a mai magyar társadalom életében jelentkezzen az az igény, hogy a gyermekek ilyen nagy arányban legyenek hittanra beíratva

(A hitoktatást jelen pillanatban, nem tudni meddig, az állam finanszírozza!)

Várható e a gyülekezetekre nézve megerősödés abból, hogy az általános iskolás, középiskolás és egyetemista-főiskolás korban lévő református gyermekek és ifjak közötti foglalkozások, magvetés lehetősége legalább háromszorosa a templomi gyülekezet résztvevőivel kapcsolatos szolgálat lehetőségének?

Szomorúan állapítjuk meg, hogy a hitoktatásra beiratott gyermekek, és a szüleik túlnyomó része sem, nem vesznek részt a gyülekezetek életében.

Az előzőkben  felsorolt várható változások miatti legégetőbb  kérdések tehát:

1.)                          Megtaláljuk e a hitoktatáson, református iskolákon keresztül a  jövő református gyülekezetét?

2.)                          Megnyerjük e iskoláink tanárait az evangéliumnak?

3.)                          A hitoktatók és lelkipásztorok megtalálják e egymás kezét?

 

 

IV. A Dunamelléki Egyházkerület

 

           

Az előzőekben az országos egyházra általában vonatkozó dolgokról szóltam. Mi a látkép a mi kerületünk 8 egyházmegyéjébe kebelezett gyülekezetekről. Vannak kérdések amelyre tudjuk a válaszokat és vannak amelyekre nem. Az utóbbi évek vizitációs jegyzőkönyvei a jelenre nézve segítségűl lehetnek, a korábbiakat azonban ki kell deríteni, fel kell mérni.

 

1.) Hol vannak a „zsugorodásnak” és a „növekedésnek” a tényei?

 

1950    1970    1990    2005

Az egyházmegye anyaegyházközségei:            ……    ……    ……    …….

Az       „                  társ         „                  :               ……    ……    ……    …….

Az       „                  missziói „                  :               ……    ……    ……    …….

Az       „                  szórvány területei    :              ……    ……    ……    …….

Ahol nincsenek reformátusok              :               ……    ……    ……    …….

 

Azt a gyülekzetet, amely társegyházközség ugyan, de van helyben lakó lelkipásztori szolgálat az anyaegyházközségek közé kell sorolni és nem a társegyházközségek közé, ha a multban volt változás, akkor azt is hasonlóan!

 

2.) Van e elvileg ellátott, de gyakorlatilag ellátatlan társ, missziói és szórvány egyház a megyében?

 

1950    1970    1990    2005

Gyülekezetek, ahol istentiszteletet tartanak     :                       ……    ……    ……    ……

„               „    bibliaórát             „             :             ……    ……    ……    ……

„               „    imaórát                 „             :              ……    ……    ……    ……

„               „    ifjúsági bibliaórát   „          :                        ……    ……    ……    ……                „               „    gyermekistentiszteletet  „ :                       ……    ……    ……    ……

„               „    hitoktatást          „               :              ……    ……    ……    ……

„               „    keresztelés volt                 :              ……    ……    ……    ……

„               „    konfirmáció volt                :              ……    ……    ……    ……

„               „    esküvő volt                        :              ……    ……    ……    ……                „               „    temetés                               :              ……    ……    ……    ……

 

3.)        Van e az egyházmegye területén üres parókia, amit fel lehetne (felújítással) használni missziói célra?

 

4.)        Kik az egyházmegye felelősei:

 

Missziói előadója                             :    …………………………………………

Ifj.missziói megbizottja                   :    …………………………………………

Gyermek istentisztelertre figyelője :   …………………………………………

Kateketikai előadója ( hitoktatás)             :   …………………………………………

You may also like...

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük