AZ IGE VÁLASZA KORUNK KÉRDÉSEIRE

IAz ige válasza korunk   „I s t e n”   kérdésére       (Ézs, 44, 6_7)

I/1. Van e a mai kornak  „Isten” kérdése?

Általában a mai kort posztmodern kornak szokás nevezni, ami már az elnevezésében mutatja, hogy nem önálló, hanem valami után következő jellemzőkkel bír. Korábban a felvilágosodás kora megkérdőjelezte az állításokat, a tradíciókat és tekintélyeket amire az az egyszerű oka volt, hogy a középkorban kialakult világkép az új felfedezések által szétesett. A mozdíthatatlannak kijelentett igazságokról kiderült , hogy egészen más a valóság; a föld egy a kis bolygók közül, amely keringve pörög a világegyetem egy napja körül stb. A felvilágosodást követő modern kor pedig már csupán az emberi ész által megismerhető dolgokat fogadta el valóságosnak. A  természettudományos ismeretek váltak a világkép egyetlen mérlegévé, s mivel Isten a természettudományok számára elérhetetlennek bizonyult megkérdőjelezett lett minden, ami bizalmat épített a hitből elfogadott tételekre.

A XX. század közepére, a modern kornak szellemi hatása odáig ért, hogy még a teológiai kutatás is felvette az úgymond korrekt  tudományos gondolkodás módszereit, s vizsgálni kezdte a bibliai szövegeket, kijelentéseket, s a modern kor eszközeivel, elbizonytalanította az „istenhívő” népek tömegeit. Ezt a folyamatot szekularizációnak nevezzük. Amelynek végül is az lett az eredménye, hogy a még a felvilágosodás korából győztesen kiemelkedő reformált keresztyének is nevetség tárgyává lettek, templomaik kiürültek  A XX. század második felében (a II. világháború utánra) a modern kor kialakult trendje érdekes módon megváltozott. A holdra eljutott ember szembe találkozott a kietlen terméketlenséggel, amellyel átellenben a föld gyönyörűséges Éden kertjének gazdagsága, nyüzsgő élete lenyűgöző tapasztalat. A matéria vizsgálata során feltárultak az új kísérletek eredményei, amelyek az anyag fizikai és máslényegű jellegét fedezték fel. Mindezzel együtt kiderült az is, hogy az emberi személyiség komplexebb a fizikumnál; a testi összetevőkön túl, nem csupán az élő élet, hanem a nem anyagi természetű belső lényeg is valóságosan alkotó része az embernek. A kutatások kiszélesedtek a szellemi világ területeire. A pszihologia kutatva a viselkedés sajátosságait, a viselkedés belsőből irányított, sajátosan emberi, lélek által vezetett pozitív és negatív önálló megnyilvánulásait, megmagyarázhatatlan tényezőit és motivációit, teljes jogú tudománnyá vált. A lelek gyógyítás, a meditáció, a belső és külső szellemi erők felfedezése átirányították a figyelmet a matériáról az „Istenkérdésre” is. Ezért elmondhatjuk, hogy korunk kérdései között jelentős helyet szerzett a természet feletti hatalom iránti érdeklődés, s lett a posztmodern kor egyik alapkérdésévé. Van e Isten? Ki (kik) az Isten? Vannak e szellemi hatalmak amelyek befolyásolják e az emberiség sorsát? Kik a hívők, mit hisznek, és minek alapján fogalmazzák meg hitüket? Milyen tradiciókból épülnek fel a vallások? És így tovább.

I/2. A mi (keresztyén hívők) válaszunk korunk e kérdésére nem könnyű.

lNehézségünk, hogy a szellemi hatalomról való meggyőződések és filozófiák igen sokszínűek. A primitív vallásos félelmektől a nagy világvallások hit tételeiig, az ókatolikustól a karizmatikus közösségekig igen nagy a magyarázatokat illetően a megoszlás. A vallási nézőpontok sokszínűsége szétszabdalja a különböző világvallások hirdetőit, s rögzült hitvallásaik egymástól elidegenítik tömegeiket.

lNehézségünk az is, hogy a korunk társadalma szinkretista álláspontot kíván. Azaz,  hogy közösen, azt a valamennyi vallás által képviselt saját Isten képet, és a hozzá tartozó szellemi erő világot, egységesen ugyanannak a teremtő, gondviselő, vigasztaló, üdvözítő lelki vezetésnek elfogadva a hívők közösen képviseljék korunk társadalma előtt a természet feletti Isten létét, szándékait és ajánlatát.

lNehézségünk továbbá; leszűkülve a csupán keresztyén felekezetektől társadalmilag elvárt ökumenét illetően is folytatódik, mondván; hiteltelenné válik bizonyságtételünk az egymással való vetekedésben. –  Néhány esztendővel ezelőtt részt vettem egy ökumenikus konferencián, ahol a történelminek nevezett keresztyén felekezetek (katolikus, református, evangélikus, baptista), és a keresztyén kisebb közösségek (egyházak) (methodista, pünkösdista, karizmatikus, szabad keresztyén, stb) „hívő” csoportjainak küldöttei, tehát nem a hivatalos vezetők vettek részt. A legnagyobb meglepetést az okozta, hogy az egység volt a téma, s mindenki az egység hiányáról szólt, nehézségeiről beszélt, miközben saját hitvallását, mint „igaz” hitvallást mindenki a másiktól elhatárolódva fogalmazta meg.

lA társadalom elvárása a szellemi világ hívő képviselői részéről az egyetértés lenne, de hiányzik a közös nevező, amire nézve egységes Isten képet mutathatnánk fel. Amikor az említett konferencián közös nyilatkozat megfogalmazása kezdődött, azonnal megmutatkozott a szándék lehetetlen volta. Már Az első mondatokban javasoltam, hogy kezdjük úgy: „Mi, Jézus Krisztus követői valljuk, hogy mindnyájan ismerjük, és hirdetjük az üdvösség útját¡K¡K¡K”Ennél a pontnál abba kellett hagyni, mert a kisközösségek képviselői a történelmi egyházakból jöttek hite iránti bizalmatlanságukat fejezték ki. Tehát a nehézség valóságos nehézség a keresztyén felekezetek közös állásfoglalását illetően is, nem beszélve a többi vallás és vallásfilozófia kibékíthetetlenségeiről.

lMindezekért, érezve a terhet, saját hitvallásunk meggyőződését nem feladve, csak egyetlen megfelelő platformot tudunk, keresztyén részről, ez pedig a Szentírás. Ha korunk „Isten” kérdésére korrekt választ szeretnénk adni, keressük a feleletet a Biblia írásaiban. A New Age, minden istenképet egybemosva hódít a világban, leginkább a hindu vallásfilozófia gondolatai mentén. Hirdetik: a keresztyénség ideje lejárt, a világ kereke tovább forgott, azokat az erőket kell mozgósítani, amelyek jelen vannak a személyiségben, ezek elérhetők és felébreszthetők. Mások a sötétség világával készek szövetségre lépni, szabad rablást engedve meg a beavatottaknak. A posztmodern kor kinyitotta a kaput, elhozta a szellemi világra való hangolódás sokszínű lehetőségeit. Lehet e, hogy mégis hiteles bizonyságot tegyünk hitünkről? Ez a kérdés. A helyett, hogy közös platformra helyezkedve igyekezzünk megfelelni az elvárásoknak, azt mondjuk el, amit a Szentírásból megismertünk, és Isten Szent Lelke tesz hitelessé minden igaz szót, Ő áll igéje mellé, és szerez üdvösséget a benne hitre jutónak!

I/3. Az ige válasza korunk Isten kérdésére.

Alapigénk  Ézs 44, 6-7            „így szól az Úr, Izraelnek királya és megváltója, a seregeknek Ura: Én vagyok az első és az utolsó, és rajtam kívül nincsen Isten. És ki hirdetett hozzám hasonlót? Jelentse meg, és hozza elém!”

I/3-a.) Az ige válasza Isten létéről: Van Isten!

Ebből az ézsaiási idézetből megtudjuk, hogy van Isten, és hogy azt üzeni, vele kezdődik és végződik a sor, más nincs. Lehet ezt a kijelentést semmibe venni és keresni helyette mást, mint azt tették sokan az emberi történelemben, ám mindenki lássa a következményeit. A hiányt, amit a valóság figyelembe nem vétele hoz neki és rábízottainak, és azt az ostoba helyzetet, amit a nem létező iránti tisztelet miatt előbb vagy utóbb át kell élnie. A bibliai kijelentésben van szó más népek isteneiről, az emberi elme és kéz formáló, teremtő munkája által létrehozott és tekintélyt nyert alakokról, sőt olyanokról is, akik ember létükre istennek tekintették magukat, és imádatták magukat népükkel, de mindezek egy szóval bálványnak neveztetnek. A Szentírásból megismerhető Isten szövetséget kínál választott népének, és a szövetség alapiratát, a tíz igét, saját kezével írja kőbe. Már az első igében közli: „Én az Úr vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptom földéről a szolgálat házából. Ne legyenek idegen isteneid én előttem!” (2Móz 20,2-3) Aki részese ennek a kijelentésnek, az boldogan veheti tudomásul; az élő Isten befogadott saját ölelésébe, szent szövetségébe, jó helyen vagyok. Köszönöm.

Szeretném remélni, hogy aki más népek vallásfilozófiájába beleszületve keresi a „mindenhatót”, vele, a fenti kijelentést adóval keresi a találkozást, amikor a maga reménységeit megfogalmazza, üdvösségét igyekszik megtalálni, mert van Isten, és az Ő!  Az őszinte Isten keresőt Ő, az igaz Úr, útba igazítja, a Szentlélek nem hagyja tévedésében. A szülei, vallási vezetői tanításait, s az általuk szorgalmazott hitéletet nem rajta kéri számon. A csalókon, megtévesztőkön, a róla, érdekeik miatt hazug véleményt tanítóknak, akár úgymond pogányok, akár úgymond keresztyének, eljön a számon kérés ideje. Tehát igen, egy Isten van s rajta kívül nincs más, Őt és embertársat szeretni a legfontosabb. Hirdetjük mindenkinek ezt az evangélumot, a Biblia igéit, s ha Istent igazán ismerni akarják, meg is fogják találni, az élő Isten irgalmas kegyelméből.

I/3-b.) Az ige válasza Isten kilétéről; Isten az; aki Van!

A Krisztus előtti XV. században a Hóreb hegyénél juhait terelő Mózesnek azt mondja a csipkebokorból a lobogó, de el nem égő lángban jelen lévő: Én vagyok a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak Istene. Majd a neve utáni érdeklődésre azt mondja önmagáról: ”VAGYOK AKI VAGYOK” 2Móz3,3-14. Ezzel a kijelentéssel a létezés teljességét nevezi meg, amiben minden benne foglaltatik, ami van. Minden más leszűkítené, földhöz, időhöz kötné, ami nem volna igaz.”Ő előbb volt mindennél, és minden őbenne áll fenn!” írja Pál apostol a Kolossébeliekhez írt levele elején. Kol 1, 17

Az ige három néven nevezi a mindenhatót:

ADONAJ = úr, mindenek felett való  1Móz 28, 1

ELÓHIM = félelmetes Isten 1Móz 31, 13

JAHVE = aki van, akitől van minden 2Móz 11, 3

Isten kilétének titkába tekint, aki a tulajdonságairól gyűjt információkat a Bibliában. Tökéletes ¨C Mt 5,48 Legyetek tökéletesek, mint a ti mennyei Atyátok tökéletes. Szent ¨C Ézs 43, 14, Jel 4, 8.  Mindenható -1Móz 17, 1 „Én a mindenható Isten vagyok, járj én előttem!” Mindentudó ¨C 1Sám 2, 3: „Mindentudó Isten az Úr!”, 5Móz 29, 29: A titkok az Úréi. Szuverén  ¨C Dán 4, 32: „Nincs, aki az ő kezét megfoghatná és ezt mondaná néki: Mit cselekedtél?” Teremtő ¨C 1Móz 1, 1: Kezdetben teremté Isten az eget és a földet. Igaz ¨C Zsolt 145, 17: Igaz az Úr minden ő utában!”. Irgalmas ¨C Mik 7, 18: „Megbocsátja a bűnt, nem tartja meg haragját örökké. És még sorolhatnánk tovább a róla szóló bizonyságtételeket: Bíró, életforrás, hajlék, kőszikla, orvos, pásztor, szövétnek, vígaszaló stb, de még két dologra szeretném felhívni a figyelmet, ami segítség lehet a róla való gondolkodásban. Két kijelentés: Az Isten szeretet 1Jn 4, 16, Az Isten lélek, Jn 4, 24. Ezek a kijelentések másik dimenzióba viszik az Istent keresőt, azt a területet mutatják, ahol megtalálható. Ezek a kijelentések átvezetnek bennünket a Szentírás Messiásról szóló üzeneteibe. Azt akarta, hogy Őt, az Istent úgy ismerjük meg, mint testet öltött emberfiát, akiben mindent közöl magáról. Jézus Krisztus, főpapi imájában azt mondja: „Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust”  Jn 17, 3

I/3-c.) Az ige válasza az „Isten” kérdésre:Isten fia a Názáreti Jézus, a Megváltó

Az első században a zsidóság vezetői megbotránkoztak, a görög műveltségűek legyintettek annak hallatán, hogy az egyszerű, szelíd Názáreti lenne az élő Isten képe, a Mindenható teljhatalmú megbízottja. Szavait nem hallgatták, s ha hallgatták is, kicsavarták az értelmét. Kínzásával és megfeszítésével bizonygatták, hogy Ő nem lehet Isten küldötte. Az ige bizonyságtétele szerint viszont Ő minden tettével betöltötte az élő Istenről elhangzó, a korábbiakban felsorolt igéket. Telve volt Szent Lélekkel, s maga volt a szeretet. Korunk „Isten” kérdése tehát, hogy ki is Ő, az Isten? Ám általában arra a válaszra, hogy a megismerés egyetlen lehetősége a Názáreti Jézus, elfordulnak. A minden természetfeletti kiváltságát letevő, küldetését megalázott természeti állapotában végigjáró Názáreti Jézusban nem fedezik fel az Istent, az Isten Fiát, a Krisztust. „Az igazi világosság eljött volt már a világba, amely megvilágosít minden embert. A világban volt, és a világ általa lett, de a világ nem fogadta be őt, az övéi közé jött, és az övéi nem fogadták be őt. Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy az Isten fiai legyenek, azoknak, akik az ő nevében hisznek!” Jn 1, 9-12

A Biblia iratai (Ó és Új Testamentum) egyöntetűen tesznek vallomást Krisztusról, aki az Atyával való kapcsolatából merít minden erőt, s tesz bizonyságot erről a kapcsolatról: „Én és az Atya egy vagyunk!” Jn 10, 30. A samáriai asszonynak azt mondja, amikor az az eljövendőről szól: „Én vagyok az, aki veled beszélek” Jn 4, 26. A János Evangéliuma egész sor olyan kijelentést ad elénk, amit a Názáreti Jézus az Istennel való teljes azonosság birtokában mond: „Én vagyok az életnek kenyere” Jn 6, 48; „Én vagyok a világ világossága” Jn 8, 12; „Én vagyok az ajtó” Jn 10, 9; „Én vagyok a jó pásztor, aki életét adja a juhokért, Jn 10, 11; „Én vagyok a feltámadás és az élet” Jn 11, 25-26; Én vagyok az út, igazság és az élet” Jn 14, 6;  „Én vagyok az igazi szőlőtő” Jn 15, 1; „Én király vagyok” Jn 18, 37

A Jelenések könyve apokalipszisában János, a szeretett tanítvány,aki belát  Isten uralmának színhelyére,  a mennyei dicsőségben megjelenő Názáreti Jézus bizonyságtételét a mai gondolkodásunk alapjául megadott ézsaiási ige azonosságában vallja; „Én vagyok az Alfa és Omega, kezdet és vég, ezt mondja az Úr, aki van, és aki volt és aki eljövendő, a Mindenható” Jel 1, 8

A mai kor „Isten” kérdésére az ige (Ó és Új Testamentum) egyöntetűen ad választ: Isten van, nincs más Isten rajta kívül, és ez az Isten a Názáreti Jézusban ismertette meg magát az emberiséggel, aki a Krisztus, aki meghalt a mi bűneinkért, eltemettetett, és feltámadt a halottak közül. (1Kor 15, 1-4.)

Köszönöm a megtisztelő figyelmet