A misszió bibliai értelme, a bel-misszió

Kedves Testvérek!

Mai együttlétünk egyik értelme, hogy arról a küldetésről beszéljünk, amely az élő Isten üdvözítő akaratának beteljesülése érdekében Jézus Krisztusban jelent meg a földön. Az Ő küldetésének célja prófétai, főpapi és királyi felhatalmazás. HK 31. kf.

• Prófétai küldetése, hogy Istenről átadjon minden információt, hogy megmutassa a beteljesülő időben az üdvösség elkészített útját illetve, hogy a romlásból eredő mérhetetlen veszteségre irányítsa az ember figyelmét.
• Küldetésének főpapi célja az engesztelő áldozat, amellyel a bocsánatért esedező, őszintén megtérni szándékozó bűnös ember számára esélyt teremt új életre születésre.
• Királyi küldetése pedig, az, hogy igéjével és Szent Lelkével kormányozza Isten Országát, és hogy mindazokat megtartsa, akik felismerték és befogadták szívükbe az evangéliumot.

A küldetés, latin szóval misszió tehát a leglényegesebb bibliai üzenet, amely az élő Isten irgalmas szívéből indult útjára, hogy lehetővé tegye a tehetetlen állapotban, testi és lelki kaotikus zavarban, bűnben és következményeiben a sátán által kifosztott és mélységbe taszítani próbált ember számára ingyen, kegyelemből, hit által a szabadulást és az örök életet.

Az Ó Testamentumban az eljövendő Messiásról szóló üzenetekben találjuk legkifejezőbben a misszió szót, amely nem mást, mint felkentet felhatalmazottat jelent. A szent küldetésben érkező messiási ígéret a teljes ószövetségi iratanyagban megtalálható. (Ézs 11, 1-2; Ézs 53, 61 stb, Jer , Zsolt 2, 6; 40, 8-9;)

– Van azonban egy közönséges kifejezés is amely a misszióval fordítható, ez a SÁLAH , amely küldetést jelent, kifejezetten használja a forrástól a medencéig mederben haladó vizre, vagy a nyílból való kilövéssel küldött vesszőre, amely célba talál, hasonlóan a parittyából kirepített kavicsra is amelynek indulópontja az eldobó szándéka, ereje, felkészültsége és az elérni kívánt dolog a célpont. Ilyen küldöttek a próféták egy adott helyzetben, vagy az angyalok, akik megjelenvén végzik a dolgukat.

Az Új Testamentumban legismertebb kifejezés az APOSTELLÓ, a 12 apostol, mint Krisztus hatalmával küldetést kapott tanítvány (Mt 28, 18-20) hogy ezt a nagy missziói parancsot beteljesítse; Jeruzsálemben, Judeában, Samáriában és a föld végső hatátáig. A küldött kifejezés mellett a küldetésben látszólagos kárt vallás is benne van. A MARTÜS, vagy MARTÜREÓ, (tanú, bizonyságtevő) nyílvánvalóvá teszi, hogy a küldött akár életét is veszítheti a küldetésébe. A küldetés jellemző szava az EKBALLÓ, amely utalva a ballisztikus pályán való haladásra a pontos célba eljutásról szól. (Mt 9, 35-38) Mindezeket a Messiás görög megfelelője a KRISZTUS magába foglalja.

Az első század bizonyságtévőit, akiknek a munkája rendkívül gyorsan jutott el a kisázsiai, és európai területekre, s hatékonyságuk is elképesztő, azzal, hogy KRISZTYIÁNUSZ-oknak nevezték, bennük nem csupán a Názáreti Jézus követőit, hanem az élő Isten küldötteit, misszionáriusait fogalmazták meg.

A küldetés (misszió) szót természetesen profán dolgokra is használják a nyelvek, meglepődnének, ha tudnák, hogy legfőbb mintájuk és névadójuk a Messiás, Krisztus.