A Biblia az esélyegyenlőség könyve

Amikor édesanyánk megjött a piacról és hozott egy kosár szebbnél szebb almát, kitette az asztalra. Mi tízen voltunk s vagyunk ma is testvérek, mindnyájan kerestük a magunk szerinti legszebbet, hogy kiválasszuk.  Tízen, tíz nézőpontból, különböző meg nem fogalmazott igénnyel választottunk. Előfordult, hogy ketten ugyanazt az almát néztük ki, s akkor abban, hogy kié legyen döntött a kor, gyorsaság, erő, vagy valamilyen agyafúrt ötlet.

Elvileg az esélyegyenlőség azt jelenti, hogy mindenkinek egyenlő joga és azonos lehetősége van egy valamihez hozzájutni; mondjuk az élet napos oldalához, a vélemény- nyilvánításhoz, az otthonhoz és családhoz, betegség esetén az orvosi ellátáshoz, a tanuláshoz,  a szabadsághoz és a kibontakozáshoz, hogy ki-ki megalkothassa élete tennivalóját, amire született.

A valóság ettől kiábrándítóan különbözik. A determinált másság, ami alatt a születéskori kereteket értem, az egyenlő helyzeteket szűk körökre szabja, és ott sem azonos feltételekkel.

Az igazságérzet azt kívánná, hogy teremtsük meg az esélyegyenlőséget! A történelem ennek a „teremtő” munkának ezer példáját mutatja. Ám amikor az ember belenyúlt ebbe a kérdésbe több feszültséget teremtett, mint békességes megelégedést. Az elmúlt szocialista társadalmi vezetés marxista, leninista ideológiája megalkotta a felelős államhatalmat, amely szorgos elvonás-újraelosztás megoldásokkal kívánta az egyenlőtlenségeket kiegyenlíteni. Ennek érdekében lerombolta a kialakult nemzeti kulturális környezetet, és a nemzet polgáraiban kialakult korábbi igazodást és törekvési készségeket a leghatározottabb erőszakos beavatkozással, új politikai feltételek medréhez kényszerítve teremtett látszat igazságot. Bár más formában, de ezeknek az elveknek zűrzavara szemlélhető a mai hatalomgyakorlásban is. Az utópia álmaival fedezett rablás és fosztogatás átrendezett ugyan mindent, de kilógott a „lóláb”, annyira, hogy a nemzet 1956-ban forradalommal kívánta megszüntetni az igazságnak ezt a gyakorlatát.

Vajon a Názáreti Jézus, a régi próféták által megígért Isten küldötte, hitünk Messiása, az Élő Isten Fia, hogyan gondolkodott? Van e valami jó eligazítása a Biblia 66 régi iratból álló gyűjteményének az esélyegyenlőség kérdésében?

Netalán nem utópiának bizonyulnak-e azok a Bibliához fűzött, populista reménység jelszavak, mint: Isten mindenkinek mennyei Atyja, minden embert egyformán szeret, s mindenkinek ugyanazon feltételekkel van esélye a földi és mennyei javak elérésére?  E jelszavak megfogalmazására kényszeríttette a keresztyén értelmiséget a marxista ideológia.

Talán máris vannak, akik, ha nem ezekről szólnak a Biblia igéi elfordulnak a keresztyén hittől. Senkit sem szeretnék megbotránkoztatni, de a bibliai igék által elénk tárt kijelentés mai, korszerű életre nézve is hatékony mélységei, titkai ezeknél sokkal megrendítőbbek, igazabbak és magukkal ragadók.  A felszínes álmodozás „víz nélküli, széltől hányt fellegei” ( 2 Péter 2, 17 ) sodródnak a könnyed ígéretek irányába. Az egyházat likvidálni kívánó kommunista pártvezetés előhívta a mélységből azokat az egyházi vezetőket, akik a Biblia igazságai mellett elmenve, azokat semmibe véve, csaló módon meg kívántak felelni a pártakaratnak, s igazodtak a csaló, hazug doktrínákhoz, mintha azokat a gondolatokat tanítaná a Szentírás, amit ők az esélyegyenlőség tekintetében meghirdettek.

Felolvasás: 2Péter 2, 14-22   

A témával kapcsolatos evangélizációhoz két bibliai helyet szeretnék az egybegyűltek figyelmébe ajánlani, egy Ó, és egy Új Testamentumból valót, megjegyezve, hogy a teljesség megkívánna egy alaposabb teológiai vizsgálódást, ami nyilvánvalóan folyamatosan történik Isten erre rendelt szolgáin keresztül.

Az egyik Isten szuverenitásáról szól. Arról, hogy Ő felette áll mindennek, mert Ő a teremtő. Van hatalma a teremtése fölött, jó kedve szerint visel gondot alkotásairól. Jeremiás prófétának végig kell nézni a fazekas házában, a fazekas új és új edényeket létrehozó ügyes kezeit, amint a forgó korongon kialakul a formált edény. Lányom fazekas műhelyében én is sokszor néztem, sőt magam is megpróbáltam a korongozást. A látvány közben adta Isten Jeremiásnak a meghírdetendő üzenetet:

Felolvasás: Jeremiás 18, 1-10

 

Talán egyetértenek velem a jelenlévők abban, hogy az edények mássága a teremtő munka során, sajátos feladatra szánva, még az azonos rendeltetés esetén sem gátja az egyenlő esélynek. Ilyen a teremtett világ. Nincs két azonos ember, sem testében, sem lelkében. De ugyanígy nem azonosak a növények, vagy az állatvilág tagjai sem. Mind egyedi, önálló, érthető és megfoghatatlan módon; más. Ha a piacon egy gyümölcsös pultnál megállva, a pulton található valamennyi almát ketté vágnánk és a fél almákat összekevernénk, majd kézbe véve egyet, keresnénk a hozzá illőt, csak egyet találnánk. Ez a teremtés szépsége és mérhetetlen gazdagsága. Mi hívő emberek azt valljuk, hogy mindezt a mi Atyánk alkotta így. A probléma az embernél nem a másságban, hanem a romlásban (elromlásban) van.

A Biblia kijelentésének az üzenete az; „A bűn zsoldja a halál Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet” (Rm 6,22). Az emberi társadalomban létrejövő minden igazságtalanság, feszültség, megaláztatás, kétségbe esés eredendő oka a romlás, tudatos rontás valamilyen formája. Ugye tudják, hogy a civilizált világ mai legnagyobb gondja a keletkező szeméthalmaz, amely a kidobásra ítélt holmik és a keletkező káros anyagok összessége. Hozzánk csütörtök reggel jön a kukásautó s mindig tele van a kuka. Ha nem vinnék el, hanem ott maradna az udvaron lassan beborítana bennünket. Talán, ha kevesebb szükségtelen holmit vásárolnánk, és nem pocsékolnánk olyan könnyedén, mint ahogy kedves Balogh János akadémikus mondta egy beszélgetés alkalmával, nyugodjon békességgel, akkor elodázhatnánk az ebből származó veszélyes következményeket. Nos a fazekasműhelyben megtudta Jeremiás, hogy az edények elromolhatnak. Ez a megállapítás ott, az üzenet szerint még Isten szent népére vonatkozik.

A Biblia irásai szerint tehát az igazi kérdés nem az, hogy esélyegyenlőséget hozzunk létre egy közös nagy szemétdomb alatti pusztulásra várva, hanem az, hogy megszabadít e bennünket valaki a bűn romlás általi, minden bizonnyal bekövetkező végeredményétől? Az ige üzenete szerint Isten népe az újjá formálásra érdektelenséggel válaszolt: „hagyd el!”.

A Biblia teljes, kanonizált iratanyaga arról a Szabadítóról szól, akit Isten küld, aki magára veszi a bűn terhét és bennünket tehermentesít a bekövetkező ítélettől. Ezért hirdeti Jézus Krisztus: „ Aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül” Mk 16, 16. Ezért mondja Péter apostol a Názáreti Jézusnak: „Mi elhittük és megismertük, hogy Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia”, ezért fogalmazódott meg az első század hitvallása a görög „hal” „ichtüsz” anagrammájában: Hiszem, hogy Jézus Krisztus Isten Fia, Megváltó.

A Megváltó Názáreti Jézus közvetíti azt a kegyelmet, ami a romlott edényt Isten szeretetében részesíti és újra formálja. Jobb lenne, ha nem romlott volna el. Az új  életforma mögött ott van a rontott emléke, szorongása és fájdalmai, de a megtérő a bilincsekből szabadult rab örömével fogadhatja be Isten újjá formáló munkáját életébe. Sokak tapasztalata, hogy van szabadulás, és a bizalommal Jézus Krisztushoz forduló ember átalakított életűvé válik az Ő szent Lelke által.

A másik ige, amit a témával kapcsolatban említek, a Biblia sajátos esélyegyenlőségi eligazítását adja elénk. A Máté evangéliuma 25. részében van három példázat: a 10 szűz, a kiosztott talentumok, és az utolsó ítélet. Mindhárom példázat arról a figyelmeztetésről szól, hogy mielőtt az életünk véget ér, tennünk kell valamit a jó vég érdekében, hogy ne vesztesek, hanem nyertesek lehessünk. Mit értsünk nyereség alatt? A hosszú élet? A megfelelő versike a sírkövön? Általános megbecsülés?

Ezek a példázatok az élet nyereségének azt nevezik, ha azt mondja majd az Úr nekünk: „Jertek én Atyámnak áldottai, örököljétek az országot, amely a világ alapítása óta számotokra készíttetett” Mt 25, 34

A három közül a második példázat végén mond Jézus Krisztus egy félreérthető mondatot: „Akinek van, annak adatik és megszaporíttatik, akinek nincs, attól az is elvétetik, amije van!” Mt 25, 29. Ha a Biblia az esélyegyenlőség könyve, ez a mondat nehezen érthető. A dolgot fordítva sulykolták belénk: vegyünk el attól, akinek van és adjuk annak, akinek nincs és akkor kiegyenlítődik az esély, ezt kívánja a szociális érzékenység. A példázatbeli egytálentumos embernek, aki nem akart gazdájának megfelelni, mert azt feltételezte róla, hogy nyerészkedő, mindene elveszett. Ahelyett, hogy nyertes lett volna, vesztes lett, mert szociális igazság érzete a rossz megoldásra vezette.

Felolvasás: Máté Evangéliuma 25, 13-30

 

Kedves jelenlévő, érdeklődő barátaim, a fesztivál forgatagában megszólít bennünket Isten igéje és azt üzeni kinek, kinek: Ne gondold, hogy mindaz, amit Istenről tudni vélsz igaz.

Ne gondold, hogy bármit is feltételezhetsz róla azon kívül, amit kijelentett magáról, s akkor majd igaza lehet utópiádnak egy végső elszámoláskor.

Annyi mindent mondtak már az emberek, tanították széltében, hosszában, filozófikus feltételezésekkel, elmés kritikával, mintha ő is valamely bűnös emberhez hasonló volna, aki fosztogatni kész a szerencsétlent, aki egyenlőtlenül ad, és elveszi egyiktől az esélyt, míg a másikat ok nélkül pártfogolja, hogy kitalál elveket, amelyek szerint előnyt biztosít, vagy hátrányba sújt. Aki ismeri Őt, az tudja, hogy Ő nem ilyen. „ Úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta érte, hogy valaki hisz Ő benne el ne vesszen, hanem örök élete legyen”  Jn 3, 16. Találd meg a módját, hogy megismerd Istent, az Ő igazi akaratát és üdvösséget kínáló kegyelmét. Szólítsd meg, mondd el neki, hogy szükséged van rá. Mondd el azt is őszintén, ami szorongatja lelkedet, s kérd tőle, hogy vezesse új életre útadat.

Az 1994. évi Budapest evangélizáción, a rákoskeresztúri nagy autóbusz végállomáson voltunk vagy 20 zászlós, gitáros, kezdeményező fiatallal. A buszok jöttek, az emberek, délután 4 óra tájban özönlöttek felénk, igyekezett mindenki haza a munka után. Nem törődtek velünk. Énekeltünk, szórólapoztunk, beszélgetést kezdeményeztünk, de sokáig nem volt eredménye missziónknak. Aztán egyszer-csak egy 61-es buszról leszálló tömegből valaki azt mondta:

– Ugyan mit gondolnak, talán ettől majd megváltozik a világ? Belekapaszkodtam a szavába és utána kiáltottam, már messzire volt:

– Talán nem ismer senkit, akinek meg kellene változnia? Akkor hirtelen sokan lettek körülöttünk, s mindenki csak mondta, hogy kinek kell megváltoznia. A legtöbb fiatalasszony a férjéről beszélt, meg a csalásokról, a kormány tagjairól, még a papokról is.

– És azt, hogy Ön is megváltozzon senki nem várja? Kérdeztem.

– De, biztosan, mondták néhányan.

 

Megváltozni, újat kezdeni egy elromlott állapotból, annak a segítségével, akinek erre van hatalma szent Lelke által; lehetséges! Én is tudom; lehetséges, kegyelemből, hit által.

                                                                                                                                 Ámen

Evangélizáció, 2008 július 28, 17.00 óra, Kapolcs Evangélikus Templom
Bűvészetek Völgye Fesztivál, Evangéliumi műhely
Igehirdető: Ablonczy Zsolt Kispest, Templom téri református lelkész

You may also like...

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük